Napló Kenyából 3. rész

Szóval, az úgy kezdődött, hogy 3/4 5-kor csörgött az óra. Ti kedveseim, akkor meg a másik oldalatokra fordultatok, mert otthon két órával kevesebb van. Én szinte akkor aludtam el, mert belekavartam magamat este a bizalmatlanság útvesztőjébe. Talán azért is kellett ide eljönnöm, hogy megtanuljam azt is, hogy hogyan kell újra bízni es hinni az emberek jóságában. De sokan vannak ezzel mások is így, mennyire sokszor látom a bizalmatlanságot! Amikor szépet, jót, lehetőséget kínálunk, hányszor van, hogy csak azért nem, mert bizalmatlan, mert nem hiszi, hogy jót akarsz!

Csuda nap volt, de én gyomorgörccsel indultam neki. Este nagyon kedvesen elmondta a vezető, hogy minden rendben, összekészítettek az ebédünket, innivalót vegyünk reggel, reggeli fél 6-kor, és aztán jön értünk egy autó, vezetővel, vele töltjük a napot.
Még akkor nem is tudatosult bennem, csak később, amikor már Bianka elaludt mellettem, hogy mi ketten fogunk holnap beszállni egy idegen kenyai ember autójába, és ketten megyünk valahova…állatok közé….
Én bennem felmerült minden. Régen nem nézek már TV-t, de emlékeim vannak. Emberrablás, szerv kereskedelem, stb.
Még se a Nyíregyházi Vadasparkba indulunk, hanem Afrika mélyére, ez a kőkemény fekete Afrika. Ketten a lányommal. Aztán azzal voltam elfoglalva hogyan toljam ezt ki a fejemből, mielőtt tényleg bevonzom és elképzeltem minden szépet és jót, amit egy ilyen szafariról álmodni se mertem. És ezzel el is telt az éjszaka! De azt a sok csudát, amit ma láttunk, nem tudtam elképzelni!
Még reggel gyorsan annyit megtettem, hogy a fiaimnak és a szívemhez legközelebb álló embereknek elküldtem az általam ismert telefonszámokat, hogyha bármi történik legalább azt tudják, hogy hol kezdjenek el minket keresni.
De egyáltalán nem kellett keresni!

No, és pont, mert egy buta tyúk voltam.

Hinnem es bíznom kellett volna, hisz annyira kedvesek es szeretettel telik az itteni emberek, csak feketék.

Reggeli utazás. Egy gyönyörű autó jött értünk és kb. egy óra múlva értünk el a nemzeti parkba. Közben láttuk a reggeli Kenyát. Az embereket, a gyerekeket, ahogy munkába, iskolába mennek. A gyerekeknek uniformisa van, mindenki rózsaszín felsőben és sötétkék nadrágban van. Iskolabuszt is láttunk, de volt, aki gyalogolt egy-két km-t, ahogyan nagyon kedves vezetőnk Juma mondta.
EMBERTELEN a szegénység!

A park kb. fél Magyarországnyi, az egészet vörös homok borítja, még hajnalban párás volt a levegő, hisz annyira közel az óceán.

Az első állat egy aprócska zsiráf volt, amit megpillantottunk, békésen legelt.

Aztán egy fa mögül, egészen közel egy elefánt nyitotta ki a füleit, ahogyan mögéjük mentünk autóval egy egész család fogyasztotta a reggelijét. Kicsit megijedtek az autótól, de aztán maradtak tovább békében, megszokták már, hogy sok autó jár arrafelé.

Utána még hosszú autózás következett hegyen-völgyön át. Láttunk antilopokat, muflont, még egy zsiráfot, vaddisznókat, majd egy egész majom család kísért el minket az első pihenőig.

Egy vízesés megtekintése volt még tervben, ahhoz felvettünk egy vadászt, aki puskával kísért el minket a kb. 2 km-es úton, ami 400 m szintkülönbséget is jelentett. Soha nem gondoltam volna, hogy hegymászó szenvedélyemet Kenyában fogom feleleveníteni a déli napsütésben, de ezt egy percet nem bánom. Csak az a lassanként felkúszó 15 kg plusz, ami rajtam van! Sebaj, így is elsők lettünk Biankával. Addigra már vagy 30 turista gyűlt össze, aki szintén látni szerette volna a vizesest. Volt néger babát a hátán cipelő fehér mama…de a papa is fehér volt, biztosan örökbe fogadták. Azt mondta Juma, hogy jó lesz a gyereknek, nem éhezik. Volt idős házaspár, fiatalok. Itt mar hallottam olasz szót is.
Nagyon szép ez a vízesés, megérte elmennünk odáig. Ott egészen különlegesen élénkzöld volt a növényzet.

Egy másik park következett, ebben van az a szálloda, ahol azok alszanak, akik több napot maradnak kinn. Mondhatnám pazar! Felmentünk a lesekre, onnan néztünk majom családot. Ilyenkor nagy vadak nem jönnek, mert meleg van, de esténként odajárnak inni az elefántok, Ők pedig a szobájuk ablakából, vagy a lesekről nézik őket. Miközben vacsoráznak, borozgatnak. Szóval lehet még ezt is fokozni! Sebaj, legközelebb, ha együtt jövünk majd mind a négyen, a fiúk is.
220 dollár egy két ágyas szoba ott.

Visszafelé még láttunk gazellát, muflon családot, majmokat, zsiráfokat! El nem tudom mondani azt a szenzációs élményt!

Mindenkinek egyszer látni kell! Ennyire közelről, az életterükben. Még a szemük is másképp csillog, mint az állatkertben.

A vezetőnk csoda aranyos és készséges volt. Mesélt, magyarázott, igaz németül se és angolul se nagyon tudott, de mi se, így nagyon jól megértettük egymást. Még szuahéliul is tanultunk.
Van egy 11 éves fia, aki Mombasaban kollégista, felesége az egyik szállodában dolgozik, Ő szafarikat vezet, így Ők a gazdagoknak számítanak, mert mindketten dolgoznak. Megtudtam, hogy szeptemberben érik itt a rengeteg banán, tehát itt sincs állandóan nagyon sok! Megtudtam, hogy áprilistól júliusig több az eső, így akkor sokkal több állatot lehet látni. Megtudtam, hogy  szállodánk osztrák tulajdonban van, de nagyon hálásak, mert munkahelyet teremt. Es meg mi minden nem jut most hirtelen eszembe.
Fáradtan, 10 óra csoda élmény után értünk vissza a szállodába.
Fantasztikus napunk volt! Hálát adok ma is ezért a lehetőségért!

Meg két napunk van, már pihenünk csak.
Szeretettel üdvözlünk Benneteket!
Emese es Bianka